Igaz történet

Volt egyszer egy család. ☺️ Apa, anya, 1 fiú és 1 lány gyermek. Igazán nagy szerelemben érkezett az első gyermek, nagy volt a boldogság, élték szépen a mindennapokat. Aztán megfogant a még nem tervezett – pontosabban későbbre tervezett – gyermek, akinek az édesanya még túl korainak tartotta az érkezését, de az édesapa szerette volna, ha megszületik. Örömében sírva fakadt mikor megtudta, hogy kislány. Szépen teltek múltak a hetek, a hónapok, majd az édesapa nehéznek érezte a mindennapokat két kisgyerekkel és megfogalmazta, hogy tulajdonképpen ő nem is akar családot, mert ez neki túl sok munka és túl nagy felelősség. (Eddigre már 3 gyermek volt, hiszen a házasság előtti kapcsolatából született egy kisfiú)

Máshol kereste a boldogságot. Összepakolta a cuccait és elköltözött. 😔 Ekkor a kisfiú 7, a kislány 3 éves volt. A kislány egyetlen emléke ebből az időszakból, hogy állnak kint az utcán, sírnak, miközben az édesapa épp elhagyja őket. Óriási trauma a feleségnek, hiszen ő volt a élete szerelme, óriási trauma a kisfiúnak, hiszen ő már elég nagy volt ahhoz, hogy felfogja és óriási trauma a kislánynak, hiszen bár nagyon pici volt, a mai napig tisztán emlékszik erre az emlékre.

A válás után a feleség erőn felül mindent megtett, hogy tisztességben fel tudja nevelni a gyermekeit, minden segítség nélkül, hiszen az édesapa semmilyen formában nem volt részese a családnak a továbbiakban és még a gyerektartást sem fizette.

3-an nagyon szoros kapcsolatban voltak, teltek múltak az évek, a gyerekekből kamaszok, majd felnőttek lettek, de ez a trauma nem múlt el nyomtalanul.

Az édesanya csak sejthető, hogy milyen nehéz sorssal és fájdalom nézett szembe, hiszen, ha az, akit életed szerelmének gondolsz, akivel gyereket vállalsz egyszer csak kilép ebből a közös megvalósult életből, elképesztő nehézség lehet.

A fiú soha nem tudta elfogadni és feldolgozni, hogy nem kellett az édesapjának, akit szívből imádott és a rengeteg fájdalom és nehéz érzés ahhoz vezetett, hogy már egész fiatalon a droghoz és az alkoholhoz nyúlt. Hiszen a fel nem dolgozott traumák szinte kivétel nélkül valamilyen függőségben nyilvánulnak meg.

A lány sokáig azt gondolta, hogy az ő életére ez nincs kihatással, hiszen annyira kicsi volt még. Bár a testvérén tomboló frusztrációnak ő volt a szenvedő alanya, hisz már gyerekként bántalmazta, ütötte, rúgta, ha épp tombolt benne a feszültség. A lány csendben tűrte. Aztán felnőttként sok mindent megértett és érezte sorsának a nehézségét és sok óra terápiával sikerült letenni az édesapa nélküli életet, már nincs benne nehéz érzés ezzel kapcsolatban. Felnőttként magára vállalta a megmentő szerepet, meg akarta menteni a bátyját önmagától, aki a válása után még nagyobb lejtőn gurult lefelé. A drog és az alkohol nem „csak” egy függőség, olyan szintű személyiségtorzulást okoz, amelyet nagyon nehéz türelemmel kísérni, de a lány évekig megtette. Volt, hogy albérletet fizetett a testvérének, volt, hogy ruhákat vett, mert nem volt neki, volt, hogy egy felpakolt autóval érkezett, amiben ételt vitt számára és volt, hogy az utcákon kereste, amikor nem tudta elérni, csak annyit tudott, hogy hajléktalanná vált. 😥Megtalálta. Újra próbálta megmenteni. Hosszú hosszú évek után ismerte fel, hogy megmenteni csak azt lehet, aki szeretne is tenni a változásért. Aki hajlandó változni és változtatni. Így egy olyan döntéshez érkezett, ami elképesztő fájdalommal járt, sok sok óra terápiával, de már tudta, hogy vagy elengedi vagy ő maga is rámegy erre a szerepre.

El tudta engedni? Próbálkozik.

Megérinti még a dolog? Igen.

Fáj még a történet? Nagyon.

Fáj, hogy nem tudta megmenteni. Fáj, hogy elvesztette a testvérét a klasszikus formában. Fáj, hogy nem számíthat rá semmiben. Fáj, hogy látja, ahogy tönkreteszi magát.

De egy valamit nagyon megtanult. Határt szabni. Nemet mondani, ha kell és néha most már önmagát is előtérbe helyezni, ami nem önzőség, hanem a saját maga tisztelete. Persze, tovább vívja a harcait, de soha nem adja fel!

Gondolom már rájöttél, hogy az a kislány én vagyok, introvertáltként nehezen osztok meg ennyire személyes történetet magamról, de mivel minden írás egy terápia is egyben, ezért most ez kikívánkozott.

Köszönöm, hogy végigolvastad megértéssel, figyelemmel és szeretettel! 😍