Manapság az önismeretről szinte minden nap lehet hallani, olvasni, szembejönnek velünk írások, posztok, videók, egyszerűen kikerülhetetlen. Mindenki azt mondja: „Ismerd meg önmagad, és minden megoldódik!”
Valóban így van?
Nézzünk kicsit mélyebbre! Az önismeret természetesen kulcsfontosságú, de van egy gyakran figyelmen kívül hagyott árnyoldala is, amit nem mindenki említ.
Az elmúlt években az önismeret annyira fókuszba került, hogy sokan beleesnek a túlzott elemzés csapdájába. Annyira fókuszálnak arra, hogy minden belső mozgatórugójukat megértsék, hogy közben elveszítik a lendületet a cselekvésre. Az emberek annyira mélyen belemásznak a saját gondolataikba és érzéseikbe, hogy a tényleges lépéseket, változásokat halogatják.
Ebbe a hibába pár évvel ezelőtt én is beleestem. Egyszerűen teljesen túlingereltem magam, miközben a kevesebb tudás, inger és több cselekvés sokkal nagyon eredményt hozott volna. Én ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, ha Te most indulsz el az önismereti utadon, akkor erre mindenképp figyelj.
Mi az ideális? Kevesebb belső elemzés, több külső cselekvés. Nem mindig szükséges minden érzésünket és gondolatunkat azonnal megérteni. Néha az teszi hatékonnyá a fejlődést, ha cselekszünk, még akkor is, ha nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy miért úgy érzünk vagy gondolkodunk úgy, ahogy. A cselekvés gyakran jobban segít önmagunk megértésében, mint a hosszas elemzés.
Például, ha valaki folyamatosan azon töpreng, hogy miért nem elégedett a munkájával, próbálhat mélyen ásni a múltjába vagy motivációiba. De mi lenne, ha inkább kipróbálna valami újat, és a tapasztalatai alapján formálná meg a saját válaszát? Az új élmények gyakran gyorsabb és hatékonyabb módjai annak, hogy megértsük, mire van szükségünk és hogyan akarunk változni.
Szeretnéd te is új perspektívából megközelíteni az önismeretet? Gondolkodj el azon, hogyan cselekedhetnél többet! Mi az, amit most valójában megteszel, és mi az, ami hatékony segítség lenne a fejlődésedben?
Te mit gondolsz az önismeret és a cselekvés közötti egyensúlyról?
