Egy beszélgetés során jelezte nekem valaki nemrég, hogy olyan furcsa, hogy mindenkit az önismereti szemüvegemen keresztül nézek, sőt azt a véleményt formálta, hogy ez nem jó. Én azt gondolom, hogy nincs jó vagy rossz ebben sem, mint ahogy semmiben sem, mert minden szubjektív.
Igazából mivel megszereztem sok sok tudást ezzel kapcsolatban és a mindennapjaim része, természetes, hogy ott van a gondolataimban, felismeresem egyes esetekben, hogy épp mivel küzd az illető, akár foglalkozik vele, akár nem, a jelek ott vannak. De nem erőltetem senkire az önismereti utat. Látom, érzem, amit épp az adott személy vagy helyzet mutat, de nem lehet senkire ráerőltetni, hogy kezdjen el foglalkozni a dologgal. Ezt mindenki maga érzi. És én tiszteletben tartom ezt.
Nem ítélkezem, és azt sem szeretem, ha más teszi ezt. Egy picit ezt annak érzem, mert lehet valaki szerint ez nem jó, de az az ő véleménye, az ő útja és azért gondolja ezt, mert ő most épp ott tart. Ami teljesen rendben van, de azt is jó elfogadni, ha épp más már másik utat jár és más szemüvegen keresztül néz bizonyos dolgokat. Persze véleménye mindenkinek lehet, tök jó, ha azt meg tudjuk beszélni ilyen jó hangnemben, és az is jó, ha próbáljuk megérteni, elfogadni a másik gondolatait, látásmódját. 🙂
Tulajdonképpen ez nálam abszolút nem tudatos, egész egyszerűen csak használom azt a tudást, amit évek alatt megszereztem. Szerencsére sok embernek tudtam segíteni, elsősorban magamnak persze és én nagyon örülök, hogy ráléptem erre az útra, mert nagyon sokat adott az évek során. Más ember lettem, nem jobb vagy rosszabb, hanem más. Van, hogy fájdalmas ez a változás, van, hogy nagyon élvezetes, vannak lent és fentek, de így színes és egyáltalán nem unalmas. 😉
